A zöld szemű bestiám!
Már sok-sok idő eltelt azóta, hogy megszülettek Fülike és Sharon gyermekei. Az azóta eltelt időben Két kölyökkel kevesebben lettünk. De még mindig itt van Sir Kán és Kormi, valamint Sharonka, Sharon egyik lánya. Mostanra szép tini cicákká serdültek. Az életük már nem csak evésből és alvásból áll, hanem vadászatból, játékból, birkózásból és legfőképpen a mi bosszantásunkból. Legkibírhatatlanabb tulajdonságuk, hogy nem bírják elviselni, ha az ölemben vannak és nem simogatom őket. Mint éppen most Sir Kán. Ő éppen olyan dundi, hogy gondolkodtam rajta, átkeresztelem Garfildnak. Valóban nagy vadász lett, ő fogja a legtöbb egeret, valamint a csirkéket is kergeti, ha kiszöknek az udvarba. Most éppen az ujjaimra vadászik, ami vadul üti a klaviatúrát, ahelyett, hogy őt cirógatná. Szeretne beleszólni az írásba, hát átadom az üzenetét, ami összefoglalva annyit tesz:
-bcljdsahnőom aőákfqűa,caéűnspékmnvqám.
Ez cicanyelven, azt jelenti, hogy:
-A gazdám most nem ér rá írni, engem kell simogasson!
Igazi önző és szeretni való kandúr lett.
Kedden Sharon, Sharonka és Kormi, a három lány ivartalanításon esett át. Estére a kislányok már egészen jól voltam, másnapra pedig Sharon is teljesen magához tért. Méghozzá annyira, hogy következő éjszakára már le is lépett csavarogni. Csak reggelre jött haza. Aggódtam is érte, de kutya baja. A kislányok a műtétre való tekintettel velünk alhattak. Doromboló párnaként aludtak el a nyakamon. Ők nagyon bújósak, legszívesebben mindig ölben lennének. Igazi kislányok.
Körülbelül két hete kiskutyákat hoztunk a házhoz. A fajtájuk természetesen megfejthetetlen rejtély. Az egyikük, a fekete, egy kicsit tacskós, a másikuk olyan markáns, mint egy buldog, széles mellkas, jó kiállás. Ő a fehér alapon mindenféle folt, ezért Foltos lett a neve. A másik Kormos névre hallgat. Mivel az ajtóban aludtak először, és nem a kutyaólban, így felhoztuk a házukat a teraszra, az ajtótól másfél méterre. Most ott alszanak éjjel a felserdült macskákkal együtt. Egyetlen kutyaólban Kormos, Foltos, Sharonka, Kormi és Sír Kán. Még felsorolni is hosszú őket. Mégis, ha leszáll az éj, és feljönnek a csillagok, a tini cicák és a kölyökkutyák együtt, összebújva alszanak a kutyaházban. Legnagyobb bánatomra, ezt lehetetlen lefotózni, mert amint kiteszem a lábam a házból, bombaként robbannak ki az ólból, hogy ledöntsenek a lábamról.
Nappal általában mindenhová követnek minket, de mindegyikük. Ha lemegyünk a kertbe, már nem csak a macskák jönnek, hanem a kiskutyák is. Egy színes sereglet, akiknek mi vagyunk a boldog gazdái.
Foltos és Kormos még sokat verekszik egymással és a cicákkal is. Azért egyiküket sem kell félteni. Ma reggel a két rosszcsont kutyus együtt leteperte Sir Kánt. De amikor rájuk szóltunk, és abbahagyták, akkor meg a cica kapott utánuk. Bizony, sokszor ők kezdik a bunyót, azzal, hogy igyekeznek elkapni a csóváló farkakat.
Mostanra Sir Kán is horkolva alszik az ölemben, és ahogy letekintek rá, látom, hogy egyre „Garfildosabb”. Kifáradt a nagy harcban a billentyűzetért. Így az én mesém is egyelőre véget ér, de lesz még folytatás.
Összpontosítás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése