Joci, a paripa

Szerelem első látásra és első kóstolásra

Amikor először találkoztunk, szerelem volt első látásra.
Hullámos, fekete haja rakoncátlanul lógott homlokába.
Mélybarna szemeivel bűvösen magához vonzotta szemeimet,
Éreztem, hogy szívem örökre és véglegesen elveszett.

-Hogy hívják? -kérdeztem a mellettem lévő lovast.
-Jocinak -hangzott a szófukar válasz.
Közben Joci hosszú szempilláival megbabonázott,
Éreztem, elvesztem, miközben pajkosan rám kacsintott.

-Ó Joci, én szépségem, rabod lettem végleg -gondoltam.
Ő pedig közelebb jött, óvatosan, mintha félne, bizalmatlan.
Bárcsak bíznál bennem! -sóhajtottam, szemébe mélyedve.
És közeledett rendületlenül, csábítón, de mégis félve.

-Nem kell félned -biztattam, ajkammal néma szavakat súgva.
Végre mellém ért, beszívta friss réti széna és búzavirág illatom,
Hajamba túrt kedvesen, gyengéden, mintha régről ismerne.
Fölém magasodott, s fogaival gyengéden rágni kezdte hajamat.

-Jocikám, ez nem lesz így jó pacikám, hogy megeszed a hajam!
Csak semmi testi kontaktus, gyönyörű paripám!
Ne már, engedd el ez nem széna, még ha olybá tűnik is.
Joci! Te, ne légy már szamár, juj ne edd meg a hajam! Te ló!

:)