A kések csillogtak-villogtak, a répák vigyázzállásba vágták magukat, a tojások ijedten koccantak össze. A krumplik izgatottan próbáltak legurulni az asztal fényesre súrolt lapjáról, a hagymák társaságában. A konyhafőnök nyakába akasztotta vicces kötényét. Man of your deams! - hirdette büszkén a ruhadarab. A férfi magabiztosan vette kézbe a szakácskést.
A konyhalány a konyhafőnök mellé lépett, és a függöny felgördült…
- Nekem adod a szíved? - tette fel a kérdést a konyhalány visszautasítástól tartva, egy félénk, aggódó mosoly kíséretében.
- Na, mindig mondtam, hogy csak a baj van vele, és ki kéne már vetetni - morogja a férfi a bajsza alatt.
- Ezek szerint még megvan?!
- Aha, nem bánom, a tiéd lehet - egyezett bele nagylelkűen a konyhafőnök.
- Kösziiii! - sikoltott fel örömében a lány.
- Erre gondolsz? - mutatott a szívére a férfi.
- Igen! Igen! Igen!
- No, 'iszen már rég a tiéd, csak még nem vetted észre.
- Tényleg? - nyílt nagyra a szeme a csodálkozástól a konyhalánynak.
- Hát persze, de te olyan butus vagy, pont azt nem látod, ami a szemed előtt van.
- Ó, és… akkor lehámozhatom róla a kérget?
- Azt mondod, hogy megkérgesedett??? - lepődött meg a konyhafőnök.
- Egy kicsit csak… - vallotta be szégyenlősen az észrevételét.
- Azt csinálsz vele, amit akarsz.
- Bízol bennem?
- A legteljesebb mértékben.
- Ígérem, vigyázni fogok a szívedre! - vágta rá a lány, majd egy dalba kezdett - "Lehetek én akár krumplihámozó, a fő, hogy egy lány úgy szeressen, ahogy nekem jó."
Miközben hangja a lelkével együtt szárnyalt, kézbe vette a krumplihámozót…
/Illés együttes - Az ész a fontos/
http://www.youtube.com/watch?v=ke4dwJqdBvY
Fotó:
http://napraforgo.blog.neon.hu/archives/2011/09/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése