KOLLÁZS - ROMÁNC 4.

-De szomorú Kisasszonykám, csak nem elhagyta a szerelme?
-De, eltűnt az a bitang kalandor...
-Ó, hát ne szomorkodjon Kisasszonyom, hiszen nem hiába hívnak engem Postás Józsikának...
-Hogy érti ezt Postás uram?
-Imigyen egy szép levélke lapul a batyum rejtekében...
-Ó, csak neeeem???
-De biza, Kisasszony, Postás Józsi elhozta szerelme levelét...
-Még, ha szeretne...
-Szereti bizony, ez a bitang kalandor...
-Ó, az Andor...
-Hát, ő van írva feladónak!
-Feladónak? Feladok én érte mindent...
-Ne tegye Kisasszonyom, megszakad a szívem bele...
-Ó nem olyan reménytelen a helyzete... szívsebészeten majd varratokat tesznek bele...
-Szenvedélyem fellobban aztán...
-Ne is mondja Postás uram... Na, ideadja már a szerelmetes levelemet, vagy térden állva könyörögjek?
-Most, hogy mondja, nem is rossz ötlet!

Szenvedéllyel

Szenvedéllyel szeress,
gyújts tüzet bennem,
egyetlen érintésedtől
felszikrázik a vérem.
Ujjaid tarkómat simítják,
libabőrös lesz testem.
Hajamba markolsz fájón,
mégis, ez a kín édes.

-Kérem, könyörgök Doktorúr!
-Mi a baj Kisasszonykám?
-Meghalok a szerelembe...
-Jaj, semmi esetre se!
-Aztán miért ne?
-Mi lesz, ha visszatér Andor, a kalandor?
-Ó, a kalandor... hiszen el sem ment még...
-Látom Kisasszonyom, a szíve már elég...
-Tűzben elég...
-Inkább fékezhetetlen szenvedélyben...
-Ne is mondja kérem...
-Egy szavára ugrana, igaz?
-Be nem vallanám soha!
-Nem is kell, hisz ő nem ostoba...
-Gondolja Dokikám, hogy átlát a szitán?
-Akár én, nem véletlen vagyok jobb, mint egy pszichológus...
-Mindig leleplez...
-Kisasszonykám, ön átlátszó nekem, kérem...
-Ó, úgy szégyenlem...
-Semmi baj, majd meggyógyul...
-Elmúlik ez, kérem?
-Ez? Ez soha, ön kis ostoba... beleesett a hálóba!
-Ó, elpusztít ez a tűz!
-Azonnal hívom a tűzoltókat!

Pusztító tűz

Emésztő lánggal
szeretlek,
pusztító tűz,
mi hozzád űz.
Felperzseled szívem,
kiégett mezővé
teszed lelkem.
S ha távozol,
csak a hamu marad.

-Megjöttem Kisasszonyom!
-Andorom, hát van képe idedugni a képét, mikor oly rútul cserbenhagyott?
-De Kisasszonykám, drága Virágszálam...
-Na, ne hízelegjen, kérem!
-Aztán miért ne?
-Még megolvad a szívem belé...
-Hiszen éppen azt szeretném...
-De én nem!
-Kisasszonyom, ugyan ne tiltakozzon, hiszen már úgyis évezredek óta rabom...
-Maga beképzelt fráter!
-Ó, ez az, csak hízelegjen Kedvesem!
-Mindjárt bemutatom a balegyenesem!
-Ó, de szűkmarkúan bánik velem, hát a jobból nem kapok?
-Majd adok én a jóból, Ön, beképzelt kalandor!
-Már alig várom, kicsi Nyuszikám!
-Brrrr...
-Mi a baj Virágocskám?
-Még egy ilyen bók, és kiabálok!
-Ne tegye, kérem!
-Aztán mivégre nem?
-Mert betömöm a száját!
-Mégis mivel, édes kalandorom?
-Egy csókkal! Vagy ezerrel!
-Arról ne is álmodjon!

Álmodom

Hajnalban ébreszt a vágy,
szavad hozzám kiált,
én válaszolnék,
de hiába,
mert felébredek,
szertefoszlik szemed...

Álomból valósággá válsz,
nem éltem még
hasonló csodát,
s végül,
ha kinyújtom kezem,
melletted ébredek.

-Kisasszony, ejnye Kisasszonyom...
-Mi a baj Doktorúr?
-Ó, hát hányszor figyelmeztettem Magácskát!!!
-Ó, de mire mégis Dokikám?
-Hogy vigyázzon a rabszolgatartókkal, maga butuska!
-Rabszolgatartókkaaaaal????
-Igen, maga kis aranyos... De hiába is beszélek...
-Már késő, gyanítom elvesztem...
-Én is sejtem, de majd kerestetem...
-Mégis hogyan?
-A rendőrségre adjuk az esetet.
-Mint bűnesetet?
-Bizony, hisz bűn esett, ha már megesett...
-Azt azért nem...
-Én ezt kétlem...
-Dokikám, én nekem végem, nem kétlem.
-Naugyehogyugye?

Végem

Rózsaszín álmok
szóródnak szerte,
mint rózsaszín felhő
ragyogó kék égen.
Szeretsz-e kedves,
vagy csak játszol vélem?
Nincs tudás, nincs semmi,
oda a bölcsesség,
elveszett az értelem.
Jaj, ha a felhő ereszkedik,
kedvesem tökéletesedik.
Hibátlan lesz,
párja sincs a földkerekségen.
Szememben ragyogó,
gyönyörű mackó,
pedig dehogy,
csak megvakulok.
Ha tudhatnám,
ha sejthetném,
legalább miértjét.
De csak bambulok,
szívem elfogult,
szellemem rabod,
eszem elrabolod.
Beléd habarodtam.
Végem.

-Kisvirágom, Kisvirágom...
-Mondja, maga vén kalandor!
-Nem vagyok vén, kikérem magamnak!
-Jól van, akkor... maga fiúcska...
-Na, hát azért az sem, kedves Kisasszonyka...
-Jaj, hát ma nem tudok jót mondani, már látom...
-Kisvirágom, Kisvirágom...
-Mondja hát, maga bitang kalandor...
-Ugye nem vettem el teljesen az eszét?
-Miért azt szeretné?
-Hát persze...
-Már bekövetkezett ez a rémeset...
-Csak nem, valóban így esett?
-Meglehet.
-Ó, Kisasszonykám, drága Nyuszikám...
-Brrrr... Mondtam már...
-Mit is?
-Azt, hogy azonnal ki-a-bá-loooook!!!!!
-Tudom, hogy csak azért, hogy betömjem a csepp kis száját!
-Maga szégyentelen fráter!
-Éééén???
-Bizony, bitang kalandorom... No, hol késik a csókom?
-Itt adom...
-Ááááááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!!! !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Lángolás

Mély álomból ébred testem,
elfojtott érzékeim feléleszted,
a tűz, mi mindig bennem élt,
most újra teljes erővel lángol,
nem tehetek ellene, bár félek,
de hiába kapálózok, ha szeretlek.
Magaddal rántasz, s én hagyom,
szenvedélyed örvényként elragad.
Kínzó vágy gyötör, sanyargat,
de enyhülést hoz az éj majd,
ha végre testünk hevesen összeforr,
s lángoló csókod érzem ajkamon.

Végtelen szerelem