KOLLÁZS - ROMÁNC 2.

-Kisasszony, Kisasszony, kérem tessék figyelni!
-Figyelek kérem!
-Felvenném a szívrabló adatait....
-Adatait?
-Igen, Kisasszony, tudja, amiről majd felismerik.
-Ja értem... Tehát... hadd gondolkozzam...
-Csak tessék, csak tessék... hosszú még az éj.
-Megvan kérem!
-Hallgatom.
-Nincs férfi vonzóbb...
-Hűha...
-Ő a legszebb álmom...
-Ejha...
-Miatta mindig forr a vérem...
-Azta...
-Hát, csak ennyit tudok róla, Biztosúr.
-Ennyi, kérem szépen, éppen elég...
-Bizony, szívem már vágyban elég...
-Kisasszony mit tehetek még Önért?
-Kérem, hívjon sürgősen orvost, nagyon felhevültem!
-Orvost? Rendben, orvos rendel... 104....

Ha felhevült a helyzet,
jeges zuhany jóleshet,
s utána forró tested,
kísértésbe nem eshet.

Ha ennyi nem elég,
hógolyó jöhet még,
ezernyi koppan rajtad,
s betakar a puha paplan.

-Halló, ott a Szerelemdoktor?
-Bizony, a szívsebészetről egyenesen...
-Egy sebzett szív várja sürgősen a kezelést...
-Máris indulok! Sürgős az állapot?
-Sürgős biza, a sors mostoha...
-Mostoha?
-Hisz nem engem szeret az ostoba...
-Na, de kérem!
-Nincs itt semmi szemérem...
-Szemérem, hogy jön ez ide, kérem?
-Szemérmetlenül szeretem...
-És ő?
-Ő nem, csak holmi kalandor után sóvárog...
-Ejnye, sürgősen indulok!
-Siessen Doktorom, elég a testem!!!!!!

Ha tested már elég,
s néki mégsem elég,
kínáld fel szíved,
s boldoggá teszed.

Ám, ha néki nem kell,
és semmit sem követel,
csak csendben ölel,
akkor ne engedd el!

Mert szívét neked adta,
s jön bármilyen próba,
tőled nem szakad el soha,
az élet bármily mostoha.

Ne játssz vele soha,
ne légy Te se ostoba,
hisz mindent odaadott,
Érted feláldozott.

Ha gyengéd veled,
s szívét elnyered,
tartsd meg örökké,
így lesz Kedveseddé.

S ha végleg beleestél,
szívedben megmérgeződtél,
nincs szebb kín neked,
hisz viszonzott szerelmed!

Vagy mégsem?
nincs már pulzusom sem...

-Mutassa a pulzusát Kisasszony!
-Pulzusom?
-Azt bizony.
-Hisz szégyenlős vagyok...
-Á, az csak egy állapot, s könnyen gyógyítható, ha kalandor az orvosoló.
-Ó, Andor a kalandor...
-Kérem, Kisasszony, el ne ájuljon!
-Ó, dehogy...ááááááááá..........
-Hát dehogyisnem, hát nem beájult! Biztosúr! Biztosúr!
-Igen, Dokikám?
-Kérem a repülősót, de azon nyomban!
-Hozom is nyomban!
-Mire ideér, kinő a szakállam...

Fekete szakáll

Fekete hajában, szakállában
csillámló, ezüstös szálak,
kalandor szívét tűz perzseli,
olthatatlan, hát felemészti.
Rontást hoztak rá aranyosan,
őzikeszemmel bűvös-bájosan,
de ő mégse bánja, egyáltalán,
mert szívében tiszta a leány.
S mindenét odaadja már neki,
pedig nem kért soha semmit,
nem követelőzik csak vár rá,
minden magányos éjszakáján.
S ha fekete szakáll eljön,
szívében felcsendül az öröm.
S végül hajnalok hajnalán
végleg övé lesz a lány.

-Na, végre, hogy ideért, mi tartott ennyi ideig?
-Tudja, a szívem kihagyott...
-Azonnal önt is megvizsgálgatom. Születési ideje?
-Ó, már több, mint fél évszázada...
-Ejnye, ez nem kevés... Hogy lehet, ennyire merész?
-Merész?
-Hogy elhagyja az eszét..
-Elhagyom?
-Ej, hát ne kérdezzen már állandóan vissza!
-Vissza? Visszafordíthatatlan az állapotom Doktorom?
-Bizony, de a házasság majd megoldja.
-Házasság? Öreg koromra?
-Éppen ideje, hogy megbolonduljon...
-A szívem össze-vissza ver...
-Sebaj, csak ki ne hagyjon!
-Ó, az őzikeszemű kisasszonyt ki nem hagynám!
-Ne is, na ide a repülősót!

Őzike szemekkel nézem a csillagokat,
közben a pelyhek arcomba hullanak,
s arcod rajzolom a fehér hóba ujjammal...
Csak az emléked, mit elhoztam magammal...

-Kérem az adatait!
-Az adataimat?
-Jól hallotta, maga csúf feketeszakáll.
-Andor...
-Miféle Andoooor?
-Jóféle, a kalandor.
-Kalandoooor?
-Az biza.
-Ezért börtönbüntetés jár.
-Ugyan miért?
-Ön a szívek elrablója!
-Én, én soha!
-Mi az, hogy soha????
-Nekem, kérem, önként adják oda.
-Önként?
-Bizony, én sosem kérem.
-Akkoris, maga kalandor, illik önre a fantomkép!
-Miképp?
-Fan-tom-kép!
-Á, ez tévedés, nem én vagyok az operaház fantomja, semmiképp!
-Talán tagadja?
-Ha fantáziája el nem ragadja...
-És a Kisasszony?
-Ja, ő?
-Ő!!!!
-Hát, ő a nagy Ő!
-Akkor ez mindent megmagyaráz... elrendelem a szabadon bocsátást....

Andor, a kalandor

Ó, hol jár, hol a madár se jár,
ez a bitang kalandor,
kinek bajsza felett van az orr,
s alatta szakáll...

Csiklandós szakáll,
puha fészke a csóknak,
annyira izgatónak,
ó, csak jönne már...