Aesculus hippocastanum beleszeretett Nepeta grandiflorába, Így lett a Vadgesztenye és a Nagyvirágú macskamenta szerelme halhatatlan, mivel ez a dolog hallatlan!
Varjúnász
Kár! Kár! Kár! Kár! Kár!
Suttogja a varjú-madár,
van-e valaki ki rám vár?
Egy szerelmes palimadár...
-Segítség! Segítség! Tündérinvázió, segíííííííííítsééééééééég!!!!!!!!!!
-Mit tehetek Önért kedves Lovagom?
-Kérem, szabadítson meg!
-Csak nem ellepték az egyedek?
-Egyedek vagy egerek, egyre megy!
-Már hogy menne egyre, mikor már kettő is elmúlt?
-Kérem, ne kínozzon, segítsen!
-Igenis, segítek, csak elébb leveszem a fátylamat, hogy tündérszárnyaim kibontakoztathassam...
-Ááááááááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!! !!!!!!!!!!!!
Mi jöhet még?
Mi jöhet még?
Rám szakad az ég!
Mi lesz így velem?
Hol van vajh' a helyem?
Hiszen csak álmodom...
-Történt valami, vagy csak álmodtam?
-Á, semmi kedves Lovagom...
-Kérem, kis Tündérem, mondja, mi a gondja?!
-Ó, valami a szívemet úgy szorongatja...
-Csak neeeem???
-Ó, de bizony kérem... egy kalandor összetörte szívem....
-Ó, de sajnálom Kincsem, szívesen bekötözném!
-Nahát, szavam is elakad, van Önnél kötszer?
-Hát persze, kötszer, s bilincs itt mindig akad a belső zsebemben...
-Biliiiincccsss?????
-Igen, kis Tündérkém!
-Huh, ez lebilincselő...
-No, akkor veszem is elő!
-Kérem Lovagom, ne ijesztgessen!
-Szó sincs ilyesmiről... véresen komolyak a szándékaim.
-Máris vérzik a szívem...
-Jaj, ne Szépségem!
-Lassan kivérzem... ah....ah...ah...
-Vértelen ajkára csókot csattintok, ugye feléled????
-Miazhogy!
-Akkor hunyja le a szemét...
Spájzomban a befőttben,
egy szívre leltem,
mit nyáron eltettem,
hogy e szívből télen,
jót csemegézzem......
-Ó, ily édes ajkat még nem csókoltam...
-Meghökkent Lovagom?
-Meg én!
-Kérem, csak el ne ájuljon!
-Á, nem vagyok én olyan, kis Tündérem!
-Ó, pedig úgy belehelyezném stabil oldalfekvésbe...
-Nahát, ha ilyen kedvesen kéri, Tündérkém, még elalélok...
-Kérem, csak egyszer, a kedvemért! Naaaaaaaa!!!! Lovagom, kérem!
-Tündérkém, én beájulok......
Szeretlek, szeretlek
ájulásig kereslek,
bolondulok érted,
megveszek végleg.
-Mentőt gyorsan, itt egy férfi megveszett!
-Nincs mentő, szabadnaposak!
-Hát akkor...mi legyen?
-Taxi, taxi! Hol van már e lassú ludas?
-Ludas? Hát repülővel megyünk?
-Dehogy kis bolondom, gyaloghintóval!
-Aztán meg mivégre?
-Mivégre, mivégre... hát a világvégére!
-Ó, oda egykettőre odaérünk!
-Csapjunk a lovak közé Aranyos!
Lovak hátán,
dallam szárnyán,
szállok hozzád,
édes Babám!
-Dallamon? Dallamon?
-Igen! Igen!
-De kedves, hogy ezt mondja Kend! Majd el ájulok!
-Ó, ne tegye Tündérkém!
-Aztán miért ne?
-Mi lesz akkor Andorral, a kalandorral?
-Ó, őt várom én minden éjjel, de oly ritkán jön mostanában el...
-Ritkán?
-Igen, sajnos... de én csak várok...
-Kérem, Tündérkém...
-Igen?
-Amíg vár, játsszon kérem egy szép dallamot!
-Ó, óhaja számomra parancs Lovagom, hozza a furulyámat, nyomban!
-Máris szaladok...
-Ó, de kedves... Bár jönne a Kedves...
Andor,
a kalandor
vagyok,
s mosolygok,
eme nyáj feje.
Enyém a juhász háreme.
Határozott vagyok, férfias,
néha egy kicsit nyakas.
Szeret engem asszony, s leány,
nem vagyok szívüknek talány.
Mindenem az övék,
s ők mind az enyém.
Bőbeszédű vagyok tudom,
de ezért nem vágnak orron.
Szeretnek engem, mert én én vagyok,
önmagamért harcolok.
Megosztozik rajtam mindegyik,
ifjú, s idős örvendezik.
Ha mégis összekapnak néha,
szerelmem nekik adom még ma.
Mindenem az övék,
s ők mind az enyém.
Mindennek ára van,
szerelmemnek szárnya van.
Szerelmem viszont csak egy lehet,
csak egy kit szívem tisztán szeret.
S hogy ki ő, az titok,
rá tiszta szerelmet borítok.
Övé már szívem, lelkem,
mostantól csak őt szeretem.
-Ne szeresse a világot Lovagom!
-Inkább a Virágot?
-Hát inkább!
-No, jó... de akkor... izé.... őőőőő....
-No, ne halandzsázzon kérem!
-Mi lesz Andorral, a kalandorral? Kicsikevirág őt szereti...
-Ezt biza jól tudja... de erre való a hit.
-Ezt meg hogy érti?
-Hiszi-e hogy Kicsikevirág szívébe többen is beférnek?
-Hiszem!
-No, akkor, a fő helyet meghagyjuk a kalandornak, a többit felporciózzuk a vándoroknak.
-Akkor meg nem hátrálok!
-Rajta hát!
-Előhúzzuk a szellemet a palackból!
-Itt van minden érték, s a lehetőségek tárháza!
"Tanulság nincs, s Te nem létezel, az élet csak játék, ne ébredj fel. Egy lány sétál a domb oldalon..."
"Én csak egy szellő vagyok, mely megérinti ajkad...
Egy tűnő ábránd szíved mezején...
Mely elillan, ha jön az ébredés..."
-Játszani, játszani, játszani jó!
-Ó, Tündérkém, az mivégre való?
-Hát, hogy a világ ne legyen oly fakó.
-Csutak a szürke ló, sem fakó...
-Csutak...csutak... lecsutakolnám én a hátát a Kedvesemnek, ha itt lenne...
-Ó, még féltékeny leszek Tündérkém!
-Semmi oka rá, kedves Lovagom, a szívem már rég lestoppolta kalandorom.
-Semmi esélyem?
-Semmi, de azért ne sírjon... itt egy zsebkendő... engem már betörtek, semmi esélye Kendnek...
Betörsz, ha szeretsz,
ha rám nevetsz,
nyújtod kezed,
megérintesz.
Nem félek,
mindenem tied,
megszelídítesz.
Mégis megőrjítesz.
Miért van ez?
Szeretlek,
s megőrültem.
Te tetted
ezt velem.
Betörted szívem.
-Betörés? Melléütés? Sose kövessek el ily nagy bűnt!
-Pedig bocsánatos Tündérkém...
-Magamnak meg nem bocsáthatok... teendőim ellenére, figyelek a betűcskékre, s magamra....
-Mit művelt ma?
-Á, csak semmiségeket...
-Mégis miket?
-Hát... főztem, mostam, teregettem, mosogattam, állatokat elláttam... nem nagy ügy tényleg, s közben tüzelek...
-És a férje?
-Az magamra hagyott...
-Hogy merte?
-Merész a legényem....
-S mikor jön meg?
-Valamikor éjféltájt...
-S ha elrabolják Ön, Tündérkém?
-Á, azt nem hagynám akárkinek, csak Andornak, a kalandornak...
Veled
Simogass kérlek,
ha mellém ülsz,
fejem lábadhoz hajtom,
erős kezed simít végig
hajamon újra és újra,
fáradhatatlanul,
végtelenül gyengéden.
Szerető, nyugtató érzés,
mi eltölt, mint mikor
végre otthonra találok.
Vad szívem
megpihen melletted.
-Kisasszony, magának nem is vad a szíve, Ön nem is vad egyáltalán!
-Kalandorom, azért mert Ön megszelídített már...
-Ó, örömmel fogadom teljes odaadását Kisvirágom!
-Ó, Andor, maga kalandor... menten kap egy nyaklevest!
-Ó, ha Kisvirágom kis kacsója főzi nekem...
-Még mit nem!
-Ó, akkor hadd lopjak egy csókot!
-Na jó, egyet, azt szabad...
-És egy szakajtóval?
-Óóóóóóóóóóó, Andorom, maga telhetetlen fráter!!!!!
Varjúnász
Kár! Kár! Kár! Kár! Kár!
Suttogja a varjú-madár,
van-e valaki ki rám vár?
Egy szerelmes palimadár...
Kár! Kár! Kár! Kár! Kár!
Suttogja a varjú-madár,
van-e valaki ki rám vár?
Egy szerelmes palimadár...
-Segítség! Segítség! Tündérinvázió, segíííííííííítsééééééééég!!!!!!!!!!
-Mit tehetek Önért kedves Lovagom?
-Kérem, szabadítson meg!
-Csak nem ellepték az egyedek?
-Egyedek vagy egerek, egyre megy!
-Már hogy menne egyre, mikor már kettő is elmúlt?
-Kérem, ne kínozzon, segítsen!
-Igenis, segítek, csak elébb leveszem a fátylamat, hogy tündérszárnyaim kibontakoztathassam...
-Ááááááááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!! !!!!!!!!!!!!
Mi jöhet még?
Mi jöhet még?
Rám szakad az ég!
Mi lesz így velem?
Hol van vajh' a helyem?
Hiszen csak álmodom...
Mi jöhet még?
Rám szakad az ég!
Mi lesz így velem?
Hol van vajh' a helyem?
Hiszen csak álmodom...
-Történt valami, vagy csak álmodtam?
-Á, semmi kedves Lovagom...
-Kérem, kis Tündérem, mondja, mi a gondja?!
-Ó, valami a szívemet úgy szorongatja...
-Csak neeeem???
-Ó, de bizony kérem... egy kalandor összetörte szívem....
-Ó, de sajnálom Kincsem, szívesen bekötözném!
-Nahát, szavam is elakad, van Önnél kötszer?
-Hát persze, kötszer, s bilincs itt mindig akad a belső zsebemben...
-Biliiiincccsss?????
-Igen, kis Tündérkém!
-Huh, ez lebilincselő...
-No, akkor veszem is elő!
-Kérem Lovagom, ne ijesztgessen!
-Szó sincs ilyesmiről... véresen komolyak a szándékaim.
-Máris vérzik a szívem...
-Jaj, ne Szépségem!
-Lassan kivérzem... ah....ah...ah...
-Vértelen ajkára csókot csattintok, ugye feléled????
-Miazhogy!
-Akkor hunyja le a szemét...
Spájzomban a befőttben,
egy szívre leltem,
mit nyáron eltettem,
hogy e szívből télen,
jót csemegézzem......
-Ó, ily édes ajkat még nem csókoltam...
-Meghökkent Lovagom?
-Meg én!
-Kérem, csak el ne ájuljon!
-Á, nem vagyok én olyan, kis Tündérem!
-Ó, pedig úgy belehelyezném stabil oldalfekvésbe...
-Nahát, ha ilyen kedvesen kéri, Tündérkém, még elalélok...
-Kérem, csak egyszer, a kedvemért! Naaaaaaaa!!!! Lovagom, kérem!
-Tündérkém, én beájulok......
Szeretlek, szeretlek
ájulásig kereslek,
bolondulok érted,
megveszek végleg.
ájulásig kereslek,
bolondulok érted,
megveszek végleg.
-Mentőt gyorsan, itt egy férfi megveszett!
-Nincs mentő, szabadnaposak!
-Hát akkor...mi legyen?
-Taxi, taxi! Hol van már e lassú ludas?
-Ludas? Hát repülővel megyünk?
-Dehogy kis bolondom, gyaloghintóval!
-Aztán meg mivégre?
-Mivégre, mivégre... hát a világvégére!
-Ó, oda egykettőre odaérünk!
-Csapjunk a lovak közé Aranyos!
Lovak hátán,
dallam szárnyán,
szállok hozzád,
édes Babám!
dallam szárnyán,
szállok hozzád,
édes Babám!
-Dallamon? Dallamon?
-Igen! Igen!
-De kedves, hogy ezt mondja Kend! Majd el ájulok!
-Ó, ne tegye Tündérkém!
-Aztán miért ne?
-Mi lesz akkor Andorral, a kalandorral?
-Ó, őt várom én minden éjjel, de oly ritkán jön mostanában el...
-Ritkán?
-Igen, sajnos... de én csak várok...
-Kérem, Tündérkém...
-Igen?
-Amíg vár, játsszon kérem egy szép dallamot!
-Ó, óhaja számomra parancs Lovagom, hozza a furulyámat, nyomban!
-Máris szaladok...
-Ó, de kedves... Bár jönne a Kedves...
Andor,
a kalandor
vagyok,
s mosolygok,
eme nyáj feje.
Enyém a juhász háreme.
Határozott vagyok, férfias,
néha egy kicsit nyakas.
Szeret engem asszony, s leány,
nem vagyok szívüknek talány.
Mindenem az övék,
s ők mind az enyém.
Bőbeszédű vagyok tudom,
de ezért nem vágnak orron.
Szeretnek engem, mert én én vagyok,
önmagamért harcolok.
Megosztozik rajtam mindegyik,
ifjú, s idős örvendezik.
Ha mégis összekapnak néha,
szerelmem nekik adom még ma.
Mindenem az övék,
s ők mind az enyém.
Mindennek ára van,
szerelmemnek szárnya van.
Szerelmem viszont csak egy lehet,
csak egy kit szívem tisztán szeret.
S hogy ki ő, az titok,
rá tiszta szerelmet borítok.
Övé már szívem, lelkem,
mostantól csak őt szeretem.
a kalandor
vagyok,
s mosolygok,
eme nyáj feje.
Enyém a juhász háreme.
Határozott vagyok, férfias,
néha egy kicsit nyakas.
Szeret engem asszony, s leány,
nem vagyok szívüknek talány.
Mindenem az övék,
s ők mind az enyém.
Bőbeszédű vagyok tudom,
de ezért nem vágnak orron.
Szeretnek engem, mert én én vagyok,
önmagamért harcolok.
Megosztozik rajtam mindegyik,
ifjú, s idős örvendezik.
Ha mégis összekapnak néha,
szerelmem nekik adom még ma.
Mindenem az övék,
s ők mind az enyém.
Mindennek ára van,
szerelmemnek szárnya van.
Szerelmem viszont csak egy lehet,
csak egy kit szívem tisztán szeret.
S hogy ki ő, az titok,
rá tiszta szerelmet borítok.
Övé már szívem, lelkem,
mostantól csak őt szeretem.
-Ne szeresse a világot Lovagom!
-Inkább a Virágot?
-Hát inkább!
-No, jó... de akkor... izé.... őőőőő....
-No, ne halandzsázzon kérem!
-Mi lesz Andorral, a kalandorral? Kicsikevirág őt szereti...
-Ezt biza jól tudja... de erre való a hit.
-Ezt meg hogy érti?
-Hiszi-e hogy Kicsikevirág szívébe többen is beférnek?
-Hiszem!
-No, akkor, a fő helyet meghagyjuk a kalandornak, a többit felporciózzuk a vándoroknak.
-Akkor meg nem hátrálok!
-Rajta hát!
-Előhúzzuk a szellemet a palackból!
-Itt van minden érték, s a lehetőségek tárháza!
"Tanulság nincs, s Te nem létezel, az élet csak játék, ne ébredj fel. Egy lány sétál a domb oldalon..."
"Én csak egy szellő vagyok, mely megérinti ajkad...
Egy tűnő ábránd szíved mezején...
Mely elillan, ha jön az ébredés..."
-Játszani, játszani, játszani jó!
-Ó, Tündérkém, az mivégre való?
-Hát, hogy a világ ne legyen oly fakó.
-Csutak a szürke ló, sem fakó...
-Csutak...csutak... lecsutakolnám én a hátát a Kedvesemnek, ha itt lenne...
-Ó, még féltékeny leszek Tündérkém!
-Semmi oka rá, kedves Lovagom, a szívem már rég lestoppolta kalandorom.
-Semmi esélyem?
-Semmi, de azért ne sírjon... itt egy zsebkendő... engem már betörtek, semmi esélye Kendnek...
Betörsz, ha szeretsz,
ha rám nevetsz,
nyújtod kezed,
megérintesz.
Nem félek,
mindenem tied,
megszelídítesz.
Mégis megőrjítesz.
Miért van ez?
Szeretlek,
s megőrültem.
Te tetted
ezt velem.
Betörted szívem.
ha rám nevetsz,
nyújtod kezed,
megérintesz.
Nem félek,
mindenem tied,
megszelídítesz.
Mégis megőrjítesz.
Miért van ez?
Szeretlek,
s megőrültem.
Te tetted
ezt velem.
Betörted szívem.
-Betörés? Melléütés? Sose kövessek el ily nagy bűnt!
-Pedig bocsánatos Tündérkém...
-Magamnak meg nem bocsáthatok... teendőim ellenére, figyelek a betűcskékre, s magamra....
-Mit művelt ma?
-Á, csak semmiségeket...
-Mégis miket?
-Hát... főztem, mostam, teregettem, mosogattam, állatokat elláttam... nem nagy ügy tényleg, s közben tüzelek...
-És a férje?
-Az magamra hagyott...
-Hogy merte?
-Merész a legényem....
-S mikor jön meg?
-Valamikor éjféltájt...
-S ha elrabolják Ön, Tündérkém?
-Á, azt nem hagynám akárkinek, csak Andornak, a kalandornak...
Veled
Simogass kérlek,
ha mellém ülsz,
fejem lábadhoz hajtom,
erős kezed simít végig
hajamon újra és újra,
fáradhatatlanul,
végtelenül gyengéden.
Szerető, nyugtató érzés,
mi eltölt, mint mikor
végre otthonra találok.
Vad szívem
megpihen melletted.
ha mellém ülsz,
fejem lábadhoz hajtom,
erős kezed simít végig
hajamon újra és újra,
fáradhatatlanul,
végtelenül gyengéden.
Szerető, nyugtató érzés,
mi eltölt, mint mikor
végre otthonra találok.
Vad szívem
megpihen melletted.
-Kisasszony, magának nem is vad a szíve, Ön nem is vad egyáltalán!
-Kalandorom, azért mert Ön megszelídített már...
-Ó, örömmel fogadom teljes odaadását Kisvirágom!
-Ó, Andor, maga kalandor... menten kap egy nyaklevest!
-Ó, ha Kisvirágom kis kacsója főzi nekem...
-Még mit nem!
-Ó, akkor hadd lopjak egy csókot!
-Na jó, egyet, azt szabad...
-És egy szakajtóval?
-Óóóóóóóóóóó, Andorom, maga telhetetlen fráter!!!!!
-Kalandorom, azért mert Ön megszelídített már...
-Ó, örömmel fogadom teljes odaadását Kisvirágom!
-Ó, Andor, maga kalandor... menten kap egy nyaklevest!
-Ó, ha Kisvirágom kis kacsója főzi nekem...
-Még mit nem!
-Ó, akkor hadd lopjak egy csókot!
-Na jó, egyet, azt szabad...
-És egy szakajtóval?
-Óóóóóóóóóóó, Andorom, maga telhetetlen fráter!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése