Álomkerti mese

Rövid az élet...

Egyszer volt, hol nem volt... ahol a nap vidáman melengeti a földet, és a pacsirták önfeledten dalolnak, él a Széplelkű Szitakötő, aki Talányos Tiszavirággal karöltve egy nap ragyogó délelőttjén úgy gondolták, hogy mivel oly rövid az élet, szépségversenyt hirdetnek a fák és a cserjék virágai között az Álomkertben. A versenyre bárki benevezhetett, aki csak szeretett volna. A növények a legszebb ruhájukat húzták fel a jeles esemény tiszteletére, és a zsűri sorról-sorra járta a vidéket...



Legelsőnek Körte Klára mutatta be menyasszonyi ruháját az őt csodáló szemeknek...



A második jelentkező Alma Aranka volt, ki bájos, rózsaszín ruhácskájában vidám színfolt volt a hölgyek között...



Harmadik jelentkezőként tekinthették meg Barack Bernadett egyszerű, vidéki ruhácskáját. Szolid rózsaszínben lengedezett a könnyű szélben...



Feketeribizli Flóra sem akart kimaradni, napsárga, egyszerű szabású ruhájában kitűnt a sorból, a méhek máris csodálattal vették körül...



Egres Etelka volt a következő jelentkező. Bordó, egyszerű ruhájával csábította a zsűrit...



Ribizli Rita barna szoknyácskájában, olyan feltűnő volt a sok színes ruhájú jelentkező között, mint Hamupipőke a hercegnők között. Mégis a kedvessége és az egyszerű bája lenyűgözően hatott a döngicsélő népre...



Cseresznye Csilla sem akart kimaradni a sorból, hófehér virágaival üde és tiszta érzést keltett mindenkiben...



Ám közeledett a nap vége... a mező füvei egységesen jelentkeztek a szépségversenyre, tudták, hogy egyenként nem sokat érnek, azonban együtt gyönyörű, smaragdzöld mezőt alkottak...

Széplelkű Szitakötő összehívta a zsűri tagjait, hogy megvitassák ki a legszebb a vidéken. Azonban az ízlésük eléggé különbözött, így nem tudtak dűlőre jutni...
Talányos Tiszavirág érezte, hogy már nem sok ideje van hátra, hamarosan véget ér kérészélete... Szívverése egyre lassult és lassult...
- Ne! - kiáltott fel. - Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy mindig vitázzunk...
A döngicsélőnép felkapta a fejét Tiszavirág utolsó szavaira, de mire megbékélhettek és válaszolhattak volna, már elszállt belőle az élet... Észre sem vették... Véget ért a nap...

"Tanulság nincs, s Te nem létezel, az élet csak játék, ne ébredj fel. Egy lány sétál a domb oldalon..."