EGÉRFARKNYI TÖRTÉNET

Mire való a macska?

Elolvadt a hó, duzzadnak a rügyek a fákon és a cserjéken, madárdaltól hangos az ég alja. Tavasz van. Az olyan emberek, mint én, akiknek a vérében van a föld szeretete, ilyenkor már lázasan vásárolják a vetőmagokat. Vettem is már jó pár csomaggal, és ma be akartam tenni a dobozba, a többi mag közé. Egy kék színű, cipős dobozban gyűjtöm ezeket, aminek két százforintos méretű szellőzőnyílás van egy-egy oldalán. Kivettem a dédanyámtól örökölt tálalószekrényből, és a konyhaasztalra tettem. Ám, amikor felemeltem a doboz tetejét...



Hirtelen nagyot sikítottam, és hátraléptem, ugyanis két szürke egér ugrott ki a dobozból, és kétfelé szaladtak. Sharon ott ült mellettem egy méterre a konyhaszéken, és nyugodtan figyelte az eseményeket. Egyáltalán nem izgatta fel az egerek látványa. Higgadtan nézett rám sárga szemével, mintha csak legyintett volna:
-Á, úgysem tudjuk őket megfogni...



Ekkor beengedtem Kormit, a tini macskák közül az egyik kislányt, akinek ereiben házi macskák vére folyik, és ő azonnal vad szimatolásba fogott. A dobozban volt egy szőrmés, kicsi tűpárna, ami jól átvette az egérszagot, és Kormi azonnal felugrott az asztalra és ráharapott. Fogta a szájában, és morgott, mintha az igazit kapta volna el. Alig tudtam tőle elvenni, de szerencsére én vagyok az erősebb, így nem ette meg a tűpárnát gombostűstől.
-Ej, ki vagyok veletek segítve... -panaszkodtam.



Később kinyitottam a bejárati ajtót, és bejött az összes macska, a szelídektől a félvadakon át a vadakig mindegyik, összesen tízen. De az egereknek már ők is csak hűlt helyét találták. Hiába szaglásztak, hiába keresgéltek...



Még általános iskolás koromban volt két macskám, fekete és tarka. Ők ketten nőstény macskák voltak, s így minden tavasszal anyák is. Rendszerint együtt ellettek, és együtt is szoptattak, néha még helyet cserélve is. Amikor a kölykök már nagyobbacskák voltak, akkor az anyukák sok-sok rágcsálót és madárkát hordtak haza nekik a földekről és a góré környékéről. Mi ketten az öcsémmel gyakran elvettük tőlük az élve hazahozott egereket. Egyik ilyen túlélőt egy hétig az egyik szekrényben tartottam, és kukoricával és burgonyával etettem, mint a hörcsögöt is. De anyu észrevette... Sajnos nem tarthattam meg.
Egy másik alkalommal Öcsi vett el egy egeret az egyik macskától, s a farkánál fogva tartotta, mire az felmászott a saját farkán, megharapta őt, aki ijedtében elengedte. A kis fürge jószág elszaladt, a testvérem pedig keserves sírásra fakadt. Na, nem azért, mert fájt a harapás... hanem, mert megszökött az egér...


http://kisviragostollforgatasok.blogspot.com/