A tűz vidáman pattog a kályhában, miközben egy tündérekről szóló romantikus regényt olvasok az ágy szélén gubbasztva. Ahogy belemélyedek a könyvbe, szinte észre sem veszem azt a hangot, ami végül mégis csak a fülembe kúszik, mint valami manó mormogása. De végül lehetetlen figyelmen kívül hagyni Sharon elégedett horkolását. Sharon, a perzsa macskám, aki kinyújtózva alszik az ágy közepén.
Bizony, Sharon, nőstény cica létére úgy horkol, mint egy rendes férfi, s ha sötét lenne, tán össze is keverném a férjemmel. De nincs éjszaka, így csak vidáman nézem, majd megsimogatom az oldalát, amitől hanyatt vágja magát, és odatartja a hasát, hogy ott is simogassam. Közben a négy lába az égre mered, azaz a plafonra, és már nem is horkol, hanem dorombol.
-Még! Még simogass! -nézz rám követelőző sárga szemével.
Én pedig engedelmesen nyúlok is már felé, hisz miért tagadnék meg tőle egy ilyen egyszerűen teljesíthető kívánságot? Ujjaimmal máris becézem, s ő elégedetten nyújtózkodik közben.
Ha belegondolok, hogy valaha kóbor jószág volt, és az utcáról szedte össze egy kedves ismerősünk... Sovány volt, kiéhezett, csimbókos bundájú, riadt és bizalmatlan kóbor macska. Most pedig itt van jól tápláltan, elégedetten és teljes odaadással a kezem iránt. Semmi bizalmatlanság nincs benne, amikor az orrát óvatosan az enyémhez dörzsöli egyet jobbról, egyet balról. Ugyanúgy, akárcsak a többi cicával. Ilyenkor néha elgondolkozom, hogy Sharon vajon engem is csak egy macskának néz a sok közül? Jó lenne tudni, hogy mi jár a kis fejében.
Gyermekkoromban mindig szerettem volna érteni az állatok beszédét, de sajnos ez csak a mesében létezett. Viszont megtanultam, hogy mit szeretnének elmondani, mit éreznek és mire van szükségük. Anyu mindig azt tanította, hogy az állatok az elsők, különösképpen azok, amelyek ki vannak szolgáltatva nekünk. Pedig sokszor nem volt könnyű a nyári hőségben, amikor én is majdnem megfőttem, hogy friss vizet vigyek a csirkéknek, a kecskéknek, és bárminek, ami csak megfordult nálunk. De ez megtanított valamire. Mégpedig arra, hogy felelősséggel tartozunk azokért, amiknek tőlünk függ a jóléte, még akkor is, ha ez nem a legkényelmesebb számunkra.
http://kisviragostollforgatasok.blogspot.com/
A tűz vidáman pattog a kályhában, miközben egy tündérekről szóló romantikus regényt olvasok az ágy szélén gubbasztva. Ahogy belemélyedek a könyvbe, szinte észre sem veszem azt a hangot, ami végül mégis csak a fülembe kúszik, mint valami manó mormogása. De végül lehetetlen figyelmen kívül hagyni Sharon elégedett horkolását. Sharon, a perzsa macskám, aki kinyújtózva alszik az ágy közepén.
Bizony, Sharon, nőstény cica létére úgy horkol, mint egy rendes férfi, s ha sötét lenne, tán össze is keverném a férjemmel. De nincs éjszaka, így csak vidáman nézem, majd megsimogatom az oldalát, amitől hanyatt vágja magát, és odatartja a hasát, hogy ott is simogassam. Közben a négy lába az égre mered, azaz a plafonra, és már nem is horkol, hanem dorombol.
-Még! Még simogass! -nézz rám követelőző sárga szemével.
Én pedig engedelmesen nyúlok is már felé, hisz miért tagadnék meg tőle egy ilyen egyszerűen teljesíthető kívánságot? Ujjaimmal máris becézem, s ő elégedetten nyújtózkodik közben.
Ha belegondolok, hogy valaha kóbor jószág volt, és az utcáról szedte össze egy kedves ismerősünk... Sovány volt, kiéhezett, csimbókos bundájú, riadt és bizalmatlan kóbor macska. Most pedig itt van jól tápláltan, elégedetten és teljes odaadással a kezem iránt. Semmi bizalmatlanság nincs benne, amikor az orrát óvatosan az enyémhez dörzsöli egyet jobbról, egyet balról. Ugyanúgy, akárcsak a többi cicával. Ilyenkor néha elgondolkozom, hogy Sharon vajon engem is csak egy macskának néz a sok közül? Jó lenne tudni, hogy mi jár a kis fejében.
Gyermekkoromban mindig szerettem volna érteni az állatok beszédét, de sajnos ez csak a mesében létezett. Viszont megtanultam, hogy mit szeretnének elmondani, mit éreznek és mire van szükségük. Anyu mindig azt tanította, hogy az állatok az elsők, különösképpen azok, amelyek ki vannak szolgáltatva nekünk. Pedig sokszor nem volt könnyű a nyári hőségben, amikor én is majdnem megfőttem, hogy friss vizet vigyek a csirkéknek, a kecskéknek, és bárminek, ami csak megfordult nálunk. De ez megtanított valamire. Mégpedig arra, hogy felelősséggel tartozunk azokért, amiknek tőlünk függ a jóléte, még akkor is, ha ez nem a legkényelmesebb számunkra.
http://kisviragostollforgatasok.blogspot.com/
Kedves Virág.
VálaszTörlésnagyon tetszett,amit írtál cicádról,nekem is van kettő,mind a kettő kidobott cica,nálam már négy éve van (az egyik az írásomban el is meséli megtalálásának történetét).Örülök,hogy erre jártam.
Kedves Iván! Én is örülök, hogy erre jártál! :)
VálaszTörlésHozzánk most 12 cica jár, mert közel, s távol nem lakik senki. Félvad pincecicák. Megnézem, hátha megtalálom az írásodat. :)
Kersd az"őszülő" blogot.Most kezdtem el olvasni az írásaidat és a sorok között tartalmas gondolatokat vélek felfedezni.Ha hozzám kattintasz,lehet,hogy nem fogsz unatkozni.Mivel a képeken látom,hogy állatbarát vagy,azt hiszem "fél szavakból"is megértjük egymást.A cicáról (nem csak az enyéimről)a jövöben van szándékom irni.Örülök,hogy megismertelek.
VálaszTörlésMár tegnap megtaláltam a blogod, csak még nem tudtam belemélyedni, de visszatérek. :)
VálaszTörlésHogy találtál ide?
Örülök, hogy idekeveredtél! :)
Megmondom őszintén,nem tudom melyik témakörben találtam ide,(lehet,hogy a "cicák").Az egy biztos,hogy a rengeteg semmit mondó blogok olvasása után már nem nagyon bíztam,hogy találok olyan személyt, akinek az érdeklődése hasonló és blogod hangulatából itélve,úgy éreztem,hogy a mély érzések mellett,nem árt egy kis lazítás nálam(ami nem azt jelenti,hogy ezután az érzéseid közlése nem érdekelne)Örülnék, ha mosolyt tudnék csalni az arcodra.
VálaszTörlésEz nagyon kedves, köszönöm! :)
VálaszTörlésMáris mosolygok! :)
http://www.pets-magazin.hu/index.php/component/content/article/31-utolso-4-lapszam/613-44szam
VálaszTörlésA cikk itt található, a 22-24. oldalakon, sokkal jobb kivitelben.
Kedves Virág.
VálaszTörlésEzzel a http-vel jól beküldtál az erdőbe(akaratodon kivül),mert fogalmam sincs,hogy mit kezdjek vele.Lehet,hogy újfajta differencál számítás.Minden esetre ha azt akarod,hogy meglegyen oldva,segíteni kellene.
Látom,megtaláltál,köszönöm a hozzászólásodat,én még most olvasom a tiédet,
Megvaaan!!!
VálaszTörlésKijöttem az erdőböl.Addig kisérleteztem,mig megoldottam a "feladványt"Külön gratulálok a megjelent cikkednek.Nagyon szépek és hangulatosak a fotóid,lehet rajta érezni,hogy együtt "lélegzel" a természettel.Ne hagyd abba!
:)))
VálaszTörlésÖrülök, hogy végül sikerült megoldanod a dolgot.
Már valamikor nyár óta jelenik meg ott állatos cikkem, heti rendszerességgel. Kérhetsz hírlevelet, és akkor mindig ott is olvashatod. Van benne sok más állatról is érdekes cikk. :)
megnéztem a hófuvás utáni képeket,írtam hozzá
VálaszTörlésLáttam, köszönöm! :)
VálaszTörlés