Azt gondolom, hogy a természetből sosem láthatunk eleget, és nem is voltam a tudatában, hogy mennyire hiányzott nekem mindez, hiszen azóta nem jártam erdőben, amióta anyu Lyme-kórt kapott.
Azonban a favágások alkalmával ráeszméltem, hogy mennyire hiányoznak nekem a magányos kóborlásaim a közeli erdőkben....
Amikor kocsival már majdnem ott voltunk egy barna tábla jelezte: DUNA-DRÁVA NEMZETI PARK.
Mi az erdészetben végeztük az erdészeti munkákat, talán ritkításnak nevezném, ezt biztos a fiúk jobban tudják. Én mással voltam elfoglalva két farönk vállamon történő kiszállítása között. Mégpedig a látnivalókkal, és azzal, hogy megjegyezzem, hogy hol mit szeretnék majd lencsevégre kapni. A testem dolgozott, de a bennem megbúvó fotós már készítette a gépet.
A közelben található Béda, ahol egy horgásszal szóba elegyedtem...
A tilos dolgokra régi tábla figyelmeztet...
Az erdei úton befelé az tetszett a legjobban, hogy a fák koronája fölém hajolt és összeért, mintha egy alagútban lettem volna. Az öltözékem hagy némi kívánnivalót maga után, no de kisestélyiben nem lehet dolgozni... :)))
Ki ne szeretné a lepkék tarka táncát a lombon átszitáló fényben? Ez ugyan most nem volt, de szúnyog igen. :)
Egy tölgyfán ismeretlen eredetű barna gömböket fedeztem fel, ami nem makk. Azt gondolom legközelebb egy biológust is viszek magammal, hogy azonnal választ kaphassak a kérdéseimre...
Csodásak a levelek...
Szeretek levelezni...
Alulról olyan szépek, ahogy átvilágítja őket a nap!
Ugye?
Az egyik kedvencem:
Mindenféle levél van...
Árvalányhaj keríti hatalmába a büszke koronákat...
És persze vannak izgalmas bogyók is. :)
De ha leereszkedünk a földre, akkor láthatunk varászlatos pókhálókat, amelyekből a reggeli harmatot még nem szárította fel a nap...
Kedvenceim mégiscsak a gombák, és ez pont egy különleges fotó lett...
Barna csészegomba, erre vagyok szintén büszke, hogy egyáltalán észrevettem az avarban... Azóta már azt is tudom, hogy mi. :)
Miközben vadul fényképeztem gombákra vadászva, megkérdezte az egyik srác:
- Csak fényképezni jöttél?
- Persze, mégis mit gondoltál, mi másért? - álltam készen csípőből a válasszal.
Éppen akkor fedeztem fel egy moha-nőtte tuskót. Kérdezte egy másik férfi a mohás fatörzsek láttán, hogy állítólag az északi oldaluk mohás, de itt mindegyik oldaluk és úgy általában összevissza. Most akkor mi van?
- Mert csak a magányos fák északi oldala... - álltam készen a válasszal.
Látszik, hogy melyikünk olvasott figyelmesebben indiánkönyveket. :)
Próbáltam egészen közelről becserkészni a mohácskákat...
Innen az avarból egészen fölém magasodtak a fák...
És még fák...
És még...
Ezen konkrétan van egy számozott odú, ez az idősebb erdőben volt. Több ilyet is felfedeztem a magasban.
És még fák...
És fák... a lombon átszűrődik a fény...
Ez pedig egy része a farakásainknak:
Jól elfáradtam... na menjünk haza...
Azt gondolom, hogy a természetből sosem láthatunk eleget, és nem is voltam a tudatában, hogy mennyire hiányzott nekem mindez, hiszen azóta nem jártam erdőben, amióta anyu Lyme-kórt kapott.
Azonban a favágások alkalmával ráeszméltem, hogy mennyire hiányoznak nekem a magányos kóborlásaim a közeli erdőkben....
Amikor kocsival már majdnem ott voltunk egy barna tábla jelezte: DUNA-DRÁVA NEMZETI PARK.
Mi az erdészetben végeztük az erdészeti munkákat, talán ritkításnak nevezném, ezt biztos a fiúk jobban tudják. Én mással voltam elfoglalva két farönk vállamon történő kiszállítása között. Mégpedig a látnivalókkal, és azzal, hogy megjegyezzem, hogy hol mit szeretnék majd lencsevégre kapni. A testem dolgozott, de a bennem megbúvó fotós már készítette a gépet.
A közelben található Béda, ahol egy horgásszal szóba elegyedtem...
A tilos dolgokra régi tábla figyelmeztet...
Az erdei úton befelé az tetszett a legjobban, hogy a fák koronája fölém hajolt és összeért, mintha egy alagútban lettem volna. Az öltözékem hagy némi kívánnivalót maga után, no de kisestélyiben nem lehet dolgozni... :)))
Ki ne szeretné a lepkék tarka táncát a lombon átszitáló fényben? Ez ugyan most nem volt, de szúnyog igen. :)
Egy tölgyfán ismeretlen eredetű barna gömböket fedeztem fel, ami nem makk. Azt gondolom legközelebb egy biológust is viszek magammal, hogy azonnal választ kaphassak a kérdéseimre...
Csodásak a levelek...
Szeretek levelezni...
Alulról olyan szépek, ahogy átvilágítja őket a nap!
Ugye?
Az egyik kedvencem:
Mindenféle levél van...
Árvalányhaj keríti hatalmába a büszke koronákat...
És persze vannak izgalmas bogyók is. :)
De ha leereszkedünk a földre, akkor láthatunk varászlatos pókhálókat, amelyekből a reggeli harmatot még nem szárította fel a nap...
Kedvenceim mégiscsak a gombák, és ez pont egy különleges fotó lett...
Barna csészegomba, erre vagyok szintén büszke, hogy egyáltalán észrevettem az avarban... Azóta már azt is tudom, hogy mi. :)
Miközben vadul fényképeztem gombákra vadászva, megkérdezte az egyik srác:
- Csak fényképezni jöttél?
- Persze, mégis mit gondoltál, mi másért? - álltam készen csípőből a válasszal.
Éppen akkor fedeztem fel egy moha-nőtte tuskót. Kérdezte egy másik férfi a mohás fatörzsek láttán, hogy állítólag az északi oldaluk mohás, de itt mindegyik oldaluk és úgy általában összevissza. Most akkor mi van?
- Mert csak a magányos fák északi oldala... - álltam készen a válasszal.
Látszik, hogy melyikünk olvasott figyelmesebben indiánkönyveket. :)
Próbáltam egészen közelről becserkészni a mohácskákat...
Innen az avarból egészen fölém magasodtak a fák...
És még fák...
És még...
Ezen konkrétan van egy számozott odú, ez az idősebb erdőben volt. Több ilyet is felfedeztem a magasban.
És még fák...
És fák... a lombon átszűrődik a fény...
Ez pedig egy része a farakásainknak:
Jól elfáradtam... na menjünk haza...
