2009. december 24., csütörtök

MOHÁCS, AHOL AZ ÁLMOK VALÓRA VÁLHATNAK

Először is hadd meséljek nektek Ózról, a nagy varázslóról, aki itt él ebben a sötétségben is ragyogó épületben, igen, pontosan itt, Mohács szívében. S hogy mindezt honnan tudom? Az előtte elterülő Széchenyi téren rejtőzködik ugyanis a bádogember, egy ezüstpáncélos lovag képében, a gyáva oroszlánból két példány is, melyeket kőbe vésték már hosszú-hosszú évekkel ezelőtt. És természetesen Dorotty, és a két boszorkány. Arra már nem emlékszem pontosan, hogy vajon a keleti és a nyugati, vagy az északi és a déli boszorkányok-e, mert gyermekkoromban olvastam utoljára a könyvet, de mindenesetre fekete szobrokként állnak Dorotty mellett. Sajnos az éj sötétje miatt ezek a szereplők nem látszanak a képen, így rám kell bíznotok magatokat, hogy mindez igaz. Ám legközelebb majd kiegészítem velük a képsorokat, hogy teljesen hiteles legyen a történet. Egy szó, mint száz... itt vagyunk Mohácson, a csodák csodájában, ahol bármi megtörténhet, és minden álmunk valóra válhat.




Amúgy ez a Fogadalmi templom, de csak a valóságban élő emberek hívják így, az ébren álmodozók, mint én, tudják, hogy itt lakik Óz, a nagy varázsló, a csodák csodája.



Ha a sétálóutca felé irányítjuk a lépteinket, akkor elhaladunk a posta mellett, majd következik a Városháza, ahol a meggondolatlan szerelmespárok örök hűséget esküsznek.



Ugye milyen szépek az éjszakai fények?

Most a Raiffeisen Bank következik, még égnek a lámpák...



Előtte, a sétálóutca, avagy Szabadság utca elejét egy szökőkút zárja le.



Nappali fényben is ez az utca... ha végighaladok rajta, elérek a...



Szentháromság szoborhoz.

Mögötte a Kígyó utca és a Jókai utca sarkán található az OTP Bank, itt is világos van még, szorgosan dolgoznak benne.



A szembelévő oldalon az Önkormányzat Irodaháza dicsekszik, kék színű tetejével, sok-sok mindent befogad magába.



De haladjunk tovább a Duna felé...



A Kompkikötő, ahol még diákként sokszor vettünk jegyet, hogy suli helyett átlógjunk a szigetre. A pénztár mögött a Révkapu vendéglő kap helyet, ahol szállást is találhat a megfáradt vándor.



Vele szembe a nemrég felújított Szent János Hotel terpeszkedik, az unokahúgom ott recepciós. Nemrég meglátogattuk, nagyon jó hely, össze sem lehet hasonlítani a régi épülettel, mely még Csele Hotelként volt ismert.



Közvetlenül mellette a Halászcsárda található, itt töltöttem a vendéglátó-eladó szakmai gyakorlatomat. Azóta is szívemnek kedves hely. Na, de térjünk vissza a Dunára, mert ez a cél...



Meghitt pillanat... Nem szorul magyarázatra...

Akkor jöjjön a komp, mellyel átlógtunk a szigetre. Mögötte még őszi színeiben pompáznak a fák a strandon.



Ez pedig már éjszakai sötétségben...



A legkedvesebb képem...

A szigetről a Matróz Csárda erős, meleg fénye és a közvilágítás fehér fényei, mint sok kis csillag... Fényeik csíkokban tükröződnek a Duna vizén, akár egy mesebeli híd, melyen át kell mennünk, hogy megtaláljuk a kedvesünket...


2 megjegyzés:

  1. Kedves Virág.
    Ezek a képek számora nagy élményt jelentenek,mert 35 évvel ezelött egy hónapot töltöttem mohácso.Akkor nyár volt,úgy hogy a szigetre gyakran mentem át pihenni. Szakmai úton voltam a mohácsi "Szék és Kárpitosipari Vállalatnál,nem tudom,hogy létezik-e még?)A képeid alapján,azóta sok minden megváltozott,de az ott élő emberekkel akiket megismertem, nagyon jó barátságot kötöttem.Jó volt újra látni (egy kicsit fiatalabb lettem)

    VálaszTörlés