Kormos, a csirkefogó

A férjem mesélte:

A szomszéd Gyuri bácsi így szólt hozzá:
-Gábor, itthon voltak tegnap?
-Nem, csak későn értünk haza. Miért?
-Mert a fekete kutya elkapott egy csirkét.
-Hogyan? -lepődött meg a férjem.

-Úgy történt... -fogott bele a történetbe a bácsi, mert mesélni, azt nagyon szeret -hogy egy kis, fehér krédlikakas kirepült a kerítésen...

Kormos; mert hát róla szól a történet, azonnal ott termett és ráharapott a hátsójára. Szerencsére, elég tollas azon a felén, és nem a nyakát kapta el, az végzetes lett volna. Gyuri bácsi, mikor észrevette az esetet, uzsgyi, utána szaladt. El tudom képzelni, mert elég élénk a fantáziám, hogy szegény szomszédunk a rossz lábával, a nedves füvön fut a kutya után. Azt, hogy miket kiabált neki, inkább nem írom le, mert nem gyermekfülnek való, de gondolom nem nehéz kitalálni...

Kormos persze azonnal tudta, hogy rossz fát tett a tűzre, méghozzá nagyon rosszat. Szinte azonnal elengedte a kiskakast, aki hanyatt-homlok menekült vissza az biztonságot nyújtó tyúkudvar felé. A szökevényre ott újabb megpróbáltatás várt, hiszen nem talált rést, hogy visszamenjen. Pánikba esve bujkált a drótkerítés és a rózsacserje között, míg végül egy vödörhöz beszorult, és akkor a szomszédunk el tudta kapni. Így megmenekült a korai végzettől. Kormos pedig egy alapos fegyelmezéstől, bár utólag már úgyis felesleges. Most rajta lett kapva, talán megtanulja, hogy a csirke nem játék. A csirkefogó!