A mi tanyánk valójában nem igazi tanya, ám felénk csak így nevezzük...
A ház...
A mi kis házunk egy kicsit több, mint kettőezer négyzetméteres területen található. Valaha présházként és vadászházként is funkcionált egyszerre. Ha belépünk az ajtón, a nappalinak nagyzolt előtérbe lépünk, ahol egy szekérkerék csillár magasodik fölénk. Ebből nyílik a pince, ahonnan a boroshordókat száműztük, hogy miért, azt majd később elmondom. Itt tárolom a zöldségeket és a "csontvázakat". A nappaliból tudunk belépni az ebédlőbe, ahol az erdei állatos tapéta megadja a hely varázsát. A trófeákat elvitte az előző tulajdonos, az ő férje volt vadász, de meghalt egy súlyos betegségben. A mostani ebédlőben folytak valaha a nagyszabású borozgatások, most pedig a kellemes étkezések, ha főzhetek valakire magunkon kívül, de kettesben is elvagyunk. Egy kis főzőfülke-konyhám van, hol a tűzhely mellett elférünk néha ketten is, a beépített konyhaszekrénnyel együtt, amihez mosogató tartozik. Persze jobb szeretek egyedül lenni, úgy sokkal kényelmesebb. Van egy parányi fürdőszobánk, amibe egy fúrt kútból szállítja a kiváló ivóvizet egy házi vízmű. Így vízszámlánk nincs, csak villany. Csak akkor van baj, ha elmegy az áram, mert akkor víz sincs. Szerencsére egy négyperces gyalogútra van egy közkút, onnan tudunk hozni vizet ilyen esetekben. A tetőtérben rejtőzködik egy tágas szoba, itt van az említett Vodafonos net, a számítógéppel, és mindenféle kényelmes dologgal, mondjuk az ággyal együtt, meg ilyesmi. Tehát mobil net van. Régen mobil vezetékes telefonunk is volt, de azt megszüntettük, mert nem volt kihasználva. Itt minden mobil, mert nincsen kiépített hálózat semmiből. Így közvilágítás sincs. Csak a csillagok és a Hold világít éjszaka az égen, akár a juhászoknak a nyájak mellett. Persze van akkumulátoros, tekerős zseblámpánk, de azt rendszerint otthon felejtjük, és természetesen pont akkor, amikor a legjobban kéne. És az út! Az a kedvencem... Tegnap kénytelen voltam bemenni a városba. Olvadt a hó, és szakadt az eső. Patakok folytak az úton, aminek köze sincs az aszfalthoz. Ez egy földesút, amiben törmelék van, az adja a köves részét. Amikor ráfordultam a felhajtónkról, ... hát, kicsit izgultam. De aztán baj nélkül kirallyztam a cuppogós sárban, a tónyi pocsolyákon át. Néhol teljesen eltűnt az út, és inkább sejtettem, mint tudtam, hogy merre van a nyomvonal. Be kell vallanom, nagyon élveztem a dolgot. Öcsémmel mindketten örököltük apámtól az autóversenyzés szellemét. Bár ő a Hondájával többet tud, mint én a jó öreg Škoda Favorittal, de azért vasárnap megelőztem egy Mercédeszt az akkor még havas-jeges úton. No, térjek vissza a tanyánkhoz, mielőtt nagyon eltérek a tárgytól...
A kert...
A ház mögött van a gyümölcsösünk, a szőlőlugassal. Már kérdezték páran, hogy mennyi szőlőnk van. Bevallom nem tudom, főleg így, hogy kivágtuk egy részét, hogy a fiatal gyümölcsfáknak legyen hely, és azért is, mert nem készítünk bort, ezért is adtam el a hordókat. De múltkor megszámoltam, hogy hány lépésnyi a lugasok hossza. Körülbelül háromszáz kényelmes lépésnyi a szőlősor összesen. Tehát maradt így is elég, tavasszal pedig Nérót akarok még telepíteni, mert ez a fajta biotermesztésben is szép termést ad. Még anyuékhoz telepítettem ebből a fajtából öt évvel ezelőtt és mostanra már rengeteg termést hoz. Anyu dugványt is készített a vesszőkből és már az is terem.
Az elmúlt két évben körülbelül húsz-huszonöt gyümölcsfát oltottam be, ezek egy része került a kivágott szőlő helyére.
A házzal szembe van a zöldséges, előtte a fúrt kúttal, ami egy betonos-téglás aknában van, rajta fém nyílászáró és egy szellőzőkémény.
A zöldséges mögött egy zsebkendőnyi területen nyolc diófa volt, de ősszel kivágtunk belőle ötöt, így a fennmaradt három fa már kényelmesen tud nőni, nem ér össze a többiekkel. Még így is sokan vannak, hiszen egy javakorabeli diófa olyan hatalmas lehet, hogy egy elegendő lenne arra a területre. Egyelőre maradhatnak hármasban, nekünk pedig télire meglett a tüzelőnk.
Állatok... hát igen...
Szerettem volna kecskét és vietnámi csüngőhasú malacot, mivel régebben az is volt nekünk, mikor még Anyuéknál laktunk, de itt nincs elegendő biztonságos ól, az pedig kellene hozzá. Így maradnak a csirkék és a nyulak, mint étkezési célra tartott állatok. Termesztésen van két kutyánk és egy csomó macskánk, de róluk már sokszor írtam, hát nem ismétlem önmagam.
Ez a cikk ez az ígéret miatt íródott:
#14 - W. Flower - 2009.12.24 - 09:16:25
Hát mobil net. :)
Itt a tanyán kötelező modernnek lenni. :)
Pláne gyakorlatiasnak. :)
Majd egyszer mesélek róla, most mennem kell megetetni az állatokat. :)
Ott van Kormos mögött. Látjátok?
