Egy kedves, ifjú barátom, nevezzük J. Bond-nak, mondta, hogy szívesen megnézné egyszer Mohácsot. Egy ideje fokozottabban érdeklődik a történelem iránt, és hát Mohács történelmi város... Ráadásul én is érdekes vagyok... Szívesen venne egy idegenvezetést...
Ez izgalmas, és azonnal pánikba is esek, mert a történelem nem a kedvenc tantárgyam volt... A történelem számomra akkor vált izgalmassá és valóságossá, amikor azÖrökségem-e t írtam, és gondolatban időutazást tettem a dédanyám fiatalkorába visszautazva... Akkor ott voltam, és lélekben átéltem a malenkíj robot minden borzalmát vele együtt.
Most sem egy komoly beszámolóra készülök az 1526-os évekbeli eseményekről, mindezeket a krónikások már megírták, plagizálni pedig nem akarok. Minden megtalálható a csatáról egy aprócska kis kutatás után.
Kedves J. Bond... egy sétára hívlak, hogy megmutassam, milyen Mohács az én szememben... bár be kell vallanom, egy pillanatra abban is elbizonytalanodtam, hogy tudok-e bármit is a városról. Én nem vagyok olyan okos. De mesélni tudok...
Kezdetnek leparkolok a kórházi büfé előtt, ahol nagyon finom forrócsokit szoktam inni, hatalmas adag tejszínhabbal a tetején, kakaóporral megszórva. Jólesik egy ilyen hideg napon, mint a mai.
Nem hagyhatom ki a kórházat, aminek a szülészetén harmincegy és fél éve világra jöttem. Látod a földszinten az ablakokat? Na, ott születtem. :)))
Ahogy jövünk tovább a járdán azonnal a Kisfaludi Károly Gimnáziumhoz érünk. Anyu ide járt gimibe. A kedvedért megnéztem a táblát, hogy mi van ráírva:
Most már én is tudom, hogy a XVIII. században épült, barokk stílusú püspöki kastély volt eredetileg...
Látod? Egész hosszú a sárga épület, itt-ott málladozik a vakolat.
Na de haladjunk, még nagyon sok mindent meg szeretnék mutatni.
Ahogy tovább megyünk a Ferences templomba botlunk szintén barokk és szintén műemlék, gondolom szintén a XVIII. századból. Ő lakik az oldalán, akiről a szemben lévő park is kapta a nevét: Szepessy Ignác.
És egy kicsit közelebbről azt a címert:
Amúgy nem járok ide, úgyhogy sétáljunk tovább...
Az út másik oldalán a Szepessy park található...
Háttérben a víztorony kék-fehér oszlopa látható. A padon pedig romantikus üzenet:
A park rendjét egy sas őrzi...
Azt mondod turul madár? Én is azt mondom, de a szobron más van...
"MÉG ÁLL BÁSTYÁNK. AZ ŐS HATÁR
A TÁTRA. RAJTA A SZENT MADÁR.
A LENGYEL SAS IDE VIGYÁZ.
MOHÁCS PÉLDA LEGYEN, NE GYÁSZ."
Talán így kivehetőbb, mint itt...
Innen továbbhaladva a II. Lajos utcába jutunk... szép régi házak tarkítják az utunkat...
Az egyik sárga házon egy táblát találtam, ezen:
Akkor a táblát kicsit közelebbről:
A kép önmagáért beszél. :)
Ez a csúnya, sárga épület a Török kávéház. Már évek óta bezárt. Rossz nézni, ahogy haldoklik és lassan az enyészeté lesz, mint minden, amit nem használnak... A házak azt szeretik, ha lakóik vannak. Anélkül meghalnak.
Egyszer régen randiztam itt. /Ami azt jelenti, hogy tíz éve még működő kávéház volt./ A fiatalembernek a derékig érő, hullámos, barna haja volt a vonzereje. Akkoriban rajongtam az indián kultúráért... Egy boxban összebújtunk és boros-kólát ittunk. Csókot csent... Hm... izgalmas időszakom volt...
A következő utca már Dózsa György névre hallgat. Nem feledkezhetem meg a kisállat-kereskedésről, ahol gyerekkoromban egy szőke, kék szemű férfi volt az eladó. Nagyon szerelmes voltam belé. Persze kizárólag csak a hörcsögök miatt. Na jó... bevallom... a pintyek miatt is. Pintyet még mindig szeretnék. Kanáriról nem is beszélve... :)))
A túloldalon a zeneiskola helyett nemrég a Pannon Hotel épült, de mi csak maradjunk, emitt. Ne cikázzunk össze-vissza, mint bennem a gondolatok.
A Flamingó virágbolt is ott van a helyén, amióta az eszemet tudom, de nála sokkal izgalmasabb a Public House, amit mi magunk közt vagány férfilábak kirakatának hívunk, mert a csizmák úgy szoktak sorakozni, mint máshol a Mikulásra várók. Úgy értem, hogy vagány férfiak szoktak ülni a kirakatban. :)))
Kihalt még az utca... Ezt a gyönyörűséget nemrég fedeztem csak fel, a felújított állatpatika épületénél:
A következő utca már a Szabadság lesz. Ebben a zöld épületben laktam először albérletben:
A szabadság kezdete volt... nem messze, ledér hölgy árulja a fehérneműjét, és diszkrét bájait:
Csak csendben megjegyzem, nem én vagyok. :))))
Csak mindig végig a sárgaköves úton!!!
Először is bemutatnám a gyáva oroszlánt:
Dorotty-t az északi és déli boszival...
Valamint a bádogembert:
Nem tudom miért, de nekem ő a legszimpatikusabb. Biztos a mikulásos szakálla miatt. :)))
Amúgy ő II. Lajos, ki belefulladt a Csele patakba. Legalábbis arról hírhedt.
És ilyen sokan tették össze:
A bádogember feladata most a sírok őrzése...
Az egyik közelebbről:
Tarcsay Miklós, testőrség kapitánya. Elhunyt 1526 - ban. Ugye ismerős évszám?
A Fogadalmi templom uralja a Széchenyi tér közepét:
Ám a lányok a palota, akarom mondani a Polgármesteri Hivatal előtt állnak...
A madárijesztő éppen most jön ki az épületből... nem nagyon látszik...
Kicsit elfáradtam... Kedves J. Bond, üljünk le egy padra és meséld el, hogy hogy tetszett, amit eddig láttál? Utána majd tovább mesélek én is.
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése